2015. január 24., szombat

Az egó - tények! döntse el mindenki saját maga!

Nagyon sok cikk jelent már meg az egóról, pro és kontra, ki ezt a nézetet, ki pedig azt a nézetet vallja. Írások láttak napvilágot arról, hogy mennyire fontos szerepe van, milyen jó, hogy létezik, hogy egyensúlyban kell tartani, vagy éppen, hogy meg kell szüntetni, esetleg erősíteni. Csak nagyon sokan azok közül, akik véleményt mondanak róla, nézeteket vallanak, nem tudják, hogy miért is van az egó, mi a szerepe. Hozzáteszem, hogy már mindketten írtunk róla több bejegyzést is ebben a témában, aki olvasta, már tudja, hogy miről szólnak ezek az írások, de ennek ellenére most tényeket közlök azért, hogy mindenki saját maga dönthessen. Ezeket ismernie kell mindenkinek ahhoz, hogy megfelelő következtetéseket vonhasson le, még akkor is, ha sokak szemében ezek a tények részrehajló megvilágítást adnak.

Az egó valójában nem az egész tudat, hanem csak egy kis része azon belül. Megléte bizonyos lélekfejlődési szakaszokban szükséges, hiszen, ha nem lenne az, akkor nem is létezhetne. A lélekfejlődésben van szerepe, mértéke pedig képes arra rámutatni, hogy ki hol tart a lélekfejlődés folyamatában. Ahogy gyengül az egó, úgy lépünk egyre előrébb ebben, úgy közeledünk az "egyek vagyunk" elve felé. 

Semmi esetre sem szabad úgy kezelni, hogy ez egy rossz dolog, hiszen az egó mindenkinek a saját javát akarja, de ha túl erős, akkor csak azt. Viszont innen származik minden rossz, ami az emberrel megtörténhet. Minden helytelen, minden szeretettel ellentétes cselekedetet az egó vezérel, az a bizonyos önös érdek. De ennek magyarázatára még egy kicsit később visszatérek. 

Ha egy skálán akarnánk szemléltetni, akkor úgy mutathatnánk be, hogy a skála egyik szélén áll az egó, legyen nyugodtan ez a 100 százalék, a másik végén pedig az "egyek vagyunk elve" teljes egészében, de mondhatnánk azt is, hogy a "totális szeretet", legyen ez a 0 százalék. Ez alapján megpróbálunk most egy egyensúlyt teremteni a skálán, legfőképpen azért, hogy lássuk azt, hogy mennyire valós az a nézet, hogy egyensúlyba kell hozni az egót. De ezen a skálán hol is lehet az egyensúly? Talán 50 százalékon? 

Ahhoz, hogy a választ megadjuk önmagunknak, tudni kell hozzá, hogy a lélekfejlődésünk jelenlegi szakaszában az emberi civilizáció egójának átlaga 90 százalék felett van (ez a szám az emberiség lélekfejlettségi szintjét is mutatja, amiről tudjuk, hogy az emberi testbe született lelkek még kezdetlegesebb lelkek). Ezt tudva az egyensúlyt vajon hol lehet meghúzni? Nem.. nem fogom megadni a választ, ezt most Neked kell eldöntened, de a további tények segítségedre lesznek mindebben. 

Az egó ettől függetlenül érted van, segít a saját érdekeidnek a megteremtésében, segít a megtapasztalásokban. Segít abban, hogy céljaid megvalósítsd, igen, valójában az önös érdekeket. Itt és most meg kell állni egy pillanatra, hogy megérthessük azt, hogy a létfenntartás önös érdekek körébe tartozik-e vagy pedig sem. Nem szeretném húzni az időt (erről részletesebben olvashatsz az oldalon a "A szeretet" címszónál "Önszeretet vagy önös érdek címmel"), de azt mindenképpen tudnod kell, hogy a skála másik végén található "totális szeretet" az önfenntartást nem önös érdeknek veszi, hiszen aki valójában szeretetteljes, aki már mindenkit szeretni képes, az önmagát is szeretni tudja. A szeretet képessége, pedig kizárja az önpusztítást, így a saját testnek is megadja azt, ami a léthez szükséges, az étkezés, a pihenés mindenképpen ide sorolandó. Ugyanígy maga az egyén spirituális fejlődése, fejlesztése is mindenki érdeke. Ugye így már egy kicsit más a nézőpont? Persze mindig vannak olyanok, akik ez utóbbi megállapításokon vitatkoznak, de csak azért, mert nem ismerik a szeretetet teljes mélységében. 

Most pedig térjünk vissza oda, hogy miért is mondtam azt, hogy az egó felel minden rosszért. Azért, mert az egó csupán az önös érdekeket nézi, az előrejutást, a törtetést, csakis az "én"-t, hogy az "én"-nek minél jobb és jobb lehessen. Ezek miatt vesz fel az ember nagyon súlyos karmákat, ezek miatt kell többek között sokszor súlyos betegségeket megélni. Az egó az, ami miatt háborúk dúlnak, ezért fognak fegyvert egyesek, de a diktátorokat, a gyilkosokat, a rablókat, sőt még a politikusokat is egy nagyon erős egó hajtja, hiszen ők még le vannak ragadva a hatalomnál, a mások feletti uralomnál. 

Ők a legerősebb egóval rendelkezők táborába tartoznak, mondhatni azt, hogy a legfejletlenebb lelkek. Az átlagember ettől azért fejlettebb, nem kívánja a háborút, nem kíván másoknak rosszat (de azoknak, akik a saját szemében rosszak, azoknak még igen), szeretne megélni, szeretne jól megélni, és természetes tűnik, hogy szeretne minél jobban élni, minél többet szórakozni, ezen utóbbiak még önmagukban nem jelentenek problémát, hiszen tapasztalni is szükséges. Viszont az átlagember egójában még mindig erős ez a kép, a saját előrejutásáért még képes másoknak ártani, ha többet adnak vissza a boltba, azt eltenni. Csak azért, mert sietős dolga van nem megadni egy segítséget az éppen zebrán áthaladó idős embernek, képes még erős iróniával, bántóan a másikat lenézni egy-egy nézetbeli különbség során, de akár nevetség tárgyává tenni, sőt képes arra, hogy ezt olyanokkal is megtegye, akiket nem is ismer. Egy korántsem ilyen szembetűnő példával mutatva, képes elvenni a családosok parkolóhelyét egy bevásárlóközpont előtt csak azért, hogy kevesebbet kelljen gyalogolni a bejáratig.  

Ezek a dolgok, mind-mind a szeretettel ellentétesek, és milyen érdekes, hogy a skála másik végén az egóval szemben az "egyek vagyunk" elve áll, a "totális szeretet". Ahogy látod, még ilyen magas szintnél is, ahogy közeledünk a szeretet irányában, az egó már annál gyengébb. Minél nagyobb lesz valakiben a szeretet, az egó annál gyengébben fog működni, és annál szeretetteljesebben fog megnyilvánulni az egyén mások felé. Kezdetben csak a szerettei felé, majd később egyre és egyre nagyobb körben teszi majd ezt. Tulajdonképpen az emberben való szeretet kiteljesedése, felerősödése, az "egyek vagyunk" elve felé közelítés az, ami az egót egyre és egyre gyengébbé teszi.

Tényként mondom azt, ha az emberiség egójának átlaga lecsökkent volna 80 százalékra, akkor már rég megszűntek volna a háborúk, ha ez szám 70 százalék alá csökkenne, akkor megszűnne az éhínség, és hol vannak még ezek a számok a skála másik végétől, de ettől lejjebb most ne is menjünk, hiszen ennek ellenére ezek már nagyon szép szintek, itt már tényleg szeretetképes az ember. Persze mindezt elérni egyik pillanatról a másikra nem lehet, akkor lehet nagyobb léptekben ide közelíteni, ha megértjük mélységében is a szeretet mibenlétét. Ettől függetlenül élj boldogan, légy gazdag, arra költhesd a pénzt, amire csak akarod, tapasztald a jót és csak a jót, de nem szabad megfeledkezned a szeretet fontosságáról. 

Még egy valami, ami nagyon fontos a témában. Minél nagyobb valakiben a szeretet, annál közelebb kerül a lelkéhez, saját önvalójához, ahhoz pedig, hogy lelkét, felettes énjét bárki is meghallhassa, az egója nem lehet több, mint 40 százalék ezen a fenti skálán. 

Én mindig azt mondom, hogy a szeretet mindenek felett, és maga a szeretet a kulcs mindenhez. Azt mondom, hogy érdemes a szeretetet önmagunkban egyre és egyre jobban kiterjeszteni, és ez független attól, hogy ki mit gondol az egóról, a fentiek alapján viszont el fogja tudni dönteni, hogy számára mit érdemes tenni, hogy neki mi a jobb, és mivel mit ér el.


Szeretettel:
Carmelian & Cedamus

Elérhetőség:
carmelian14@gamil.com
cedamusmelin@gmail.com

facebook:
Carmelian Spirituális Gyógyító
Melin Cedamus










4 megjegyzés:

  1. az írás nagyon jó. viszont kár, hogy egy könyvet promotál..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lélek!

      Köszönjük! A könyv a mi írásunk és azért van ott a bejegyzés alatt, mert ebben a könyvben írtunk részletesebben a témáról, amiben további segítséget is nyújtunk.
      Szeretettel: Carmelian

      Törlés
    2. Én nem láttam a cikkben a könyvre utaló jeleket...

      Törlés
    3. Ennek nincs is jelentősége kedves Sándor! :) Azért van a könyv a bejegyzés végén, mer pontosan ő segít ebben az útban a legtöbbet! :)

      Szeretettel:
      Cedamus

      Törlés